A kiindulási pont egy műemléki villaépület volt, mely a horvát tengerpart egy gyönyörű városában található.  Az épület romos és lerobbant állapotban volt, a projekt ezt irányult orvosolni, egy teljes építészeti és belsőépítészeti ujjáéledéssel.

A földszinten egy kb 30 fős tapas/mezze étterem kapott helyet, míg az emeleten és a tetőtérben boutique apartmanok lettek kialakítva.  Az előbbi, egy nyers és puritán belső teret idéz meg, melyben vissza vannak állítva az épület eredeti kő falai, megtisztítva minden később rákerült felülettől.  Ezt egészítik ki a letisztult, homogén felületek (gipszkarton vagy mikrocement), mely kontrasztba állítják és kiemelik az épület eredeti mivoltát.  Ehhez idomul egy egyszerű padrendszer, mint ülőalkalmatosság, amely leköveti az L-alakú teret miközben vegigvezet rajta.  A falüregek a bárnál egyszerre ötvözik a funkcionális igényeket és az esztétikai látványt, míg ugyenezek megjelennek a vendégtérben is, megtörve a falfelület monotonitását, mégis finoman, nem tolakodóan dekorálva azt, összekötve az előtérrel. A tömbszerű elemek a bárpultnál is visszaköszönnek, mikrocement felületekkel, ezek ellensúlyozására kerülnek még a térbe apróbb, tektonikus csempeburkolatok, valamint a nyílásokat kiemelő sárgaréz betétek.

​

Az emeleti apartmanok is hasonló elv mentén vannak tervezve, amely az egyszerű, puritán, mégis nagyvonalú terekre építenek.  A bárpult tömege, anyaghasználata és tektonikája visszaköszön itt is, mely egy letisztult és elegáns rendszert alkotnak mikrocementtel és fával.  A legdirektebb kapcsolatot a lépcső korlátjának falába vájt üregei adják, viszont itt az otthonosság előtérbe helyezése miatt, több fa elemeket és lamellás dekorációkat is kapnak a terek.